Nehéz. A távolság terhe ólomsúlyként nehezedik mindkettőnre, megmérgezve mindazt ami másoknak oly könnyen, oly egyszerűen alakul.
Fel kellene adnunk…? Talán. De mielőtt nemet mondanál, ne mondj nemet!
Emlékezz!
A bőrömre, ami minden apró érintésedtől libabőrös lesz; ahogy kellemesen megborzongok amint kezedet lassan végigfuttatod karomon. Ahogy az ágy szélén ülve, a parton, vagy a vonaton ujjaim lassan végigfuttatom hátadon. Ahogy a szemedbe nézek és szinte a lélegzetem is eláll attól a kékségtől. A beszélgetésekre, a nevetésekre, mindenre.
Emlékezz…
Ne mondj nemet!
